Felnőtt a gyerek. Hogyan alkalmazkodunk egymáshoz és a megváltozott élethelyzethez az ünnepek alatt? Mit tehetünk az ünnepi drámák megelőzésére a felnőtt gyerekekkel? Hogyan lehet előmozdítani a harmóniát, a kapcsolódást és a kölcsönös tiszteletet ebben az ünnepi időszakban?
Jönnek az ünnepek.
A család viszont nem feltétlenül hozza az elvárt „mainstream” ünnepi forgatókönyveket?
A kettő tök jól működik együtt.
Mit is jelent neked az ünnepi időszak?
A munkaszünetet, havas (vagy latyakos) napokat, a Hallmark-pillanatokat vagy azok hiányát. És persze a díszlet mellett a stáblistát. Olyan családtagokkal töltött időt, akiket egész évben keveset vagy túl sokat láthatunk.
Az utolsó azonban egy kicsit kétélű fegyver lehet.
Szeretem az ünnepeket, de nem szeretem őket jobban, mint a családomat. Szeretem a hagyományokat, de nem szeretem őket jobban, mint azokat, akikkel mindez megosztható.
Felnőtt gyermekeinkkel pedig már itt az ’új ünnepi szezon’, és a régi elvárásokhoz való ragaszkodás a legbiztosabb receptje, hogy tönkretegyük az ünnepi szezont.
Az ünnepek fontosak, de ennyire?
Fontos az a majonézes krumpli, a tiramisu és halászlé.
Tudjuk.
Mi történik, ha elmarad a szokásos karácsonyi közös fotó a karácsonyfa előtt? Nincs kész – hát aztán?
El tudod-e engedni a 26.süteményt, mondván, hogy majd kész lesz karácsony második-harmadik napjára, vagy azután, amikor épp ráérünk foglalkozni vele?
Talán a válaszod egy Igen. Hisz részletkérdés.
Erre már rájöttél.
Akkor van valami, amiben egyetértünk. De mi a helyzet a családdal? Jó-e, ha a lényegre figyelünk, és nem ragaszkodunk mereven a részletekhez? Vagy ennyire fontosak azok a sémák?
Évekkel ezelőtt volt olyan karácsonyunk, ahol három hétre elutaztunk Amerikába, épp december 24-én. A karácsonyt pedig január közepén ülte az egész család ajándékostúl, töltött káposztástúl.
Jelentem túléltünk.
Furcsa érzés volt elengedni az ünnepi elvárásainkat? Igen. Mindenkinek így volt a legjobb? Szerintünk igen.
Úgy érzem, hogy most pedig itt az idő, hogy szabadságot adjak a gyerekeimnek, hogy megtervezzék a saját karácsonyukat, és hálásak legyünk minden új kapcsolatért, ami akár a felnőtt életük velejárója.
Azt tapasztaltam, hogy ehhez két dolgot kell elengednem: a hagyományok túlfűtött kergetését és a véleményeknek adott túlzott szerepeket (’hozzátok nem jönnek a gyerekek, hát milyen család ez?’).
De miért éljük meg veszteségnek a felnőtt gyermekeinkkel való új ünnepi felállást?
Emberként szeretjük az állandóságot, a megszokott világunk megszokott és bejáratott szokásait. Vágyunk arra, hogy ragaszkodjunk a szép időkhöz, amikor gyermekeink még kicsik voltak, és pontosan tudtuk, mire számíthatunk.
Mi voltunk a „górék” és nem kellett alkalmazkodnunk.
A múlt utáni vágyódás feszültségében ráadásul erősödik a szelektív memóriánk. Évekkel ezelőtt minden szép és idilli volt, bezzeg ma már mindenki „tesz rá” a hagyományokra, a családi összetartásra.
Pedig Erin Olivo klinikai szakpszichológus szerint ideje kimondani: a családdal lenni stresszforrás (is). Ha mindezt megszórjuk azzal, hogy még irreális elvárásokat is támasztunk az ünnepi időszakkal és annak résztvevőivel szemben, akkor szinte biztos, hogy robbanni fog a karácsony labor.
Gyakran beleesünk a fegyelmezetlenség csapdájába is.
Határsértők leszünk
Azaz anyuként és apuként kéretlenül belenyúlunk a felnőtt gyermekünk privát szférájába és látszólag nem érzékeljük, vagy nem vesszük tekintetbe, hol húzódnak a fontos határok.
A gyermekünk otthonába járva átrendezünk dolgokat a háztartásban, beszélgetések helyett kényszeres takarításba kezdünk; kéretlen tanácsokat adunk vagy beleavatkozunk az életvitelébe és döntéseibe. A határsértésekben pedig már benne rejlik a dominancia problémája is: úgy véljük, hogy még mindig előjogaink vannak.
Dönthetünk, felülbírálhatunk, beleszólhatunk.
Hiszen csak példát állítunk.
Jót akarunk.
Segíteni szándékozunk.
Az a hiedelem is ott lapul: „amíg élek, addig az anyja leszek, ő pedig a gyerekem, ezért bejárásom van az életébe”. Ha rajtunk múlna, a gyerekünk soha nem kapná meg a „felnőttségi bizonyítványt”.
December-január ráadásul a főiskolákon és az egyetemeken a vizsgaidőszak. Van rá hangyányi esély, hogy nem fog rajongani a gyerek azért az ötletért, hogy egyik nap az egyik mamához „kell” menni, másik nap pedig ide, harmadik nap meg amoda.
Ráadásul ott van az az irreális elvárás is (főleg a közösségi médiában kreált tökéletes családi karácsonyi képek láttán), hogy ebben az időszakban a legszuperebb, legörömtelibb énedet kell kihozni önmagunkból – nem számít, mi történik épp az életünkben.
Ez is stresszt okozhat a gyerekekben.
A család nem vész el karácsonykor sem, csak átalakul
Ez az időszak is egy korábbi – már a serdülőkorban megkezdett – séma meghosszabbítása: ahogy a serdülőnek már, úgy a legtöbb húsz-harminc körüli fiatalnak is az az igénye, hogy lehessen jönni és menni, élni a világban.
Szabadon.
De emellett bármikor vissza lehessen térni, feltankolni az anyahajón és ismét robogni tovább. Tehát a fiatal felnőtt gyermekünk otthonunk anyahajóján feltankol, felpakol, majd ismét felszáll, eltávolodik és egy újabb küldetést teljesít.
Mígnem ismét szükségét érzi, és leszáll, pihen, tankol.
„Ha baj van, mindig számíthatok a szüleimre, mindig mellém állnak anyuék; a szobám megvan ugyanúgy – azaz nem csináltak belőle raktárt, vendégszobát” – szólnak az őszinte visszajelzések.
A felnőtt gyerekeinknek saját stílusuk, életvitelük és szokásaik vannak, akár csak nekünk. Lehetnek tetszéseik és nemtetszéseik, valamint saját meggyőződéseik és elképzeléseik.
Akár az ünnepekről is.
Tehát a legkirályabb anya hozzáállása az, ha megkérdezzük a gyerekünket: hogy legyen a karácsony? És ő azt feleli: „Anya, szenteste itthon maradnánk a gyerekekkel/barátnőmmel/egyedül, hazamennék 25-én, a mamához meg benézek újévkor, jó?” És te erre azt feleled: „Oké, akkor várunk szeretettel 25-én. Mit főzzek, mit ne főzzek?”
Majd egy kurta chat szövegben tudatod vele, hogy majd egyeztettek.
Talán a szülői szerepünk nem ad feladatot, de egyéb, nem szülői szerepeinkben tudunk örömteli, tartalmas életet élni. Hiszen a jó szülőségnek követelménye ebben a B oldalas élethelyzetben, hogy jól tudjunk nem-szülők lenni.
Helytállni egyéb szerepeinkben, többi énünkben is. Ehhez hoztam néhány gyorsröptű tanácsot.
Coach tanácsok a karácsonyi időszakra felnőtt gyerekekhez
01.„Ne érezd nyomásnak, hogy megpróbálj egy nagy, boldog család lenni.”
Mert egy közös időtöltés helyett egy nyomasztó tortúra lesz. Ez a mindennapos hétköznapok felborulása a felnőtteknél is erőteljesen megnöveli az úgynevezett érzelmi reaktivitást, feszkósabbak leszünk, na. Tehát az ünnepi napirend ne egy sztereotip elvárás legyen, rágörcsölve a mosolyokra és idilli percekre.
Mindenáron. Ez igaz a kisebb gyerekekkel töltött karácsonyra is.
- A látogatás ne számonkérés legyen
Folyamatos kérdések merülhetnek fel a gyermekünk magánéletével és munkájával, tanulmányaival kapcsolatban. Sőt, az étkezési szokásaival kapcsolatos megjegyzések is előkerülhetnek, ha karácsony előtt szólja el magát, hogy ő vegetáriánus lett (hogy képzeli?). Lehet, hogy (erősen) ellenzi a politikai nézeteiteket. Tehát nyomkodja rendesen a gombokat benned ebben a szezonban. Ezekre a kérdésekre ne most fókuszáljatok rá erőteljesen. Egy amúgy is feszültebb időszakban.
- Kerüld a gyerekstátusz felállást
Sok gyerek azt érzi, hogy kicsit visszafejlődik. Otthon mindig gyerekstátuszba kerül, főleg, ha a rokonaik beleszólnak az életükbe és bírálják őket. El kell engedni, hogy minden úgy lesz, mint régen volt. Illetve, ha a felnőtt gyermekünknek párja van vagy megházasodott, akkor felesleges besértődni azon, hogy a karácsony nem nálunk van megtartva 24-én. Még büntetik az emberi klónozást, így ne is várjuk el tőle, hogy egyszerre legyen öt helyen. Ha jó kapcsolatot akarunk a gyermekünkkel és unokáink anyjával/apjával, akkor tudomásul vehetnénk, hogy a 24 az bizony csak egy szám.
- Karácsony akármikor tartható, pláne a műfenyők időszakában
Legyünk rugalmasak. Ha a 24-e egy szám, akkor a karácsony is csak egy kifejezés. Aminek tartalmát mindig mi szabjuk meg. Így annak forgatókönyvét is bármikor meg tudjuk valósítani, csak rajtunk múlik. Gondold át, hogy mikor mi a prioritása, amikor a családdal töltöd az időt.
- Tarts szüneteket
Csak azért, mert együtt töltitek az ünnepeket, még nem jelenti azt, hogy a nap minden órájában fizikailag együtt kell lennetek. Ha elfáradtál vagy stresszes a helyzet, menjetek el egyet sétálni, vagy menj be egy üres szobába, foglald el magad. Ha van egy feladatod, akkor ne erőltesd azt, hogy mindenáron szocializálódj. Neked is lehet fáradt időszakod. A „jönnek a gyerekek, most ki kell tennem önmagamért” elve helyett fogadd el, hogy ez már karácsony a B oldalon.
A karácsony a B oldalon egy alkalmazkodási időszak.
Megértjük a múlt utáni vágyódás feszültségét, de felismerjük, hogy alkalmazkodnunk kell. Felnőtt gyermekeinkkel itt az új ünnepi szezon, és a régi elvárásokhoz való ragaszkodás a legbiztosabb módja annak, hogy tönkretegyük az ünnepi szezont.
Csalódás buborékol, harag dúl? Akkor gyere bezséljünk róla a Szülők a B oldalon – Kezdj új kirakósba zárt Facebook csoportban.